Játék a textillel- nemezsapka 1. rész

Folytattuk játékainkat a textillel. Most a nemezzel ismerkedünk közelebbről. Vendégünk volt az Ügyes kezek foglalkozáson Károly, visnyeszéplaki nemezművész barátunk, akitől megtanulhattuk a nemezsapka elkészítését.

20150721_100558

Munkáit megcsodáltuk már több Krisna-völgyi Búcsúban is : nemezből készült szőnyegek, kalapok, selyem és nemez házasításából készült sálak, szebbnél szebb színekben. Szerettük volna eltanulni tőle ezt  nagyon szép és hasznos mesterséget.

 

Mivel a gyermekeknek már volt a nemezeléssel dolguk, így nem kellett az alapoknál kezdeni, hanem a kalapoknál:) Károly javaslatára nemezsapkákat készítettünk.

 

 

 

 

 

 

Mindenki kiválasztotta azokat a színeket, amelyekkel szerette volna díszíteni a sapkáját.

20150721_10105420150721_101010

 

 

 

 

 

Aztán kezdődhetett a játék legizgalmasabb része: kirakhatta mindenki azt a motívumot, amit a sapkáján szeretne látni.

 

20150721_10374520150721_10365820150721_103626

 

 

Ezután következett a minta rádolgozása az alapra, amely a kalap karimája lesz.

20150721_11005420150721_11010520150721_110154

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végül a minta és az alap összenemezelése volt soron. Ez már egy mechanikusabb tevékenység volt, némi erőkifejtést és türelmet igényelt. Kicsit elfáradtak, de azért mindenki várta, mi lesz az eredmény. Dolgoztak a gyerekek, sodorták a sodrófát!

20150721_12122220150721_12301120150721_130919

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A teljes sapka elkészülésére azonban még várnunk kell. A foglalkozás idejébe egyszerre ennyi fért bele. Íme a részeredmények:

20150721_15572120150721_155728

Legközelebb folytatjuk a sapka elkészítését, szerencsére a tél még elég messze van 🙂

Hajfestés kísérleteim, avagy az élet napos és árnyas oldala 1.

Imádok kísérletezni, hiszen amikor valami sikerül, az olyan nagy boldogság! Eufória, extázis, legalábbis ahogyan én élem meg! Az egész napom, hetem feldobódik tőle, és szép lesz a világ!

 

De amikor nem, akkor…nos, könnyen feladom a dolgot, és amilyen gyorsan lelkesedni tudok, sajna, olyan gyorsan el is megy a kedvem tőle.

Így jártam az első “saját fejlesztésű” hajfestékemmel is.

Szóval, egy ideje már csak növényi festékekkel festem a hajam. A henna és indigó keveréke az, amelyik a legközelebb áll a természetes hajszínemhez és nagyon elégedett vagyok vele. Elég jól elfedi az ősz hajszálakat és szépen csillogó a hajam tőle.

De azért mindig ott volt a gondolat, hogy jó jó, vannak ezek az indiai bevált gyógynövények, bevált receptek, nagyon jó. De hiszek abban, hogy minden országnak, földrésznek megvannak a maga gyógyító (jelen esetben festő) növényei, csak jól kell ismerni őket, és akkor máris tudjuk mit mire használjunk, helyben.

Így fedeztem fel a zöld dió burkát, ami úgy képes megfesteni a bőrt, hogy egy jó hétig sem kopik le az ujjamról- akárcsak a henna! Hohó, henna! Amit a bőrre is festünk, és a hajjal is csodákat művel!

A barna diólevéllel már kipróbáltam pár régi receptet, de mivel a recepten kívül hozzászólások nem nagyon voltak ( a régi időkben ez ugye nem volt kivitelezhető), így nem lehetett biztosra menni az eredményt illetően, nem voltak egyéb kiegészítő fontos infok. Így nem is értem el jelentős eredményt a hajfestés terén.

De a zöld burok, az egészen más lesz, gondoltam, annál nincs alternatíva, hogy ne fessen intenzíven! ÉS később beigazolódott, milyen igazam volt!

A szezonjában szedtem rögvest vagy 8 diót, lehámoztam a zöld héját (természetesen kesztyűben, hogy minél több értékes színezőanyag jusson a hajamra belőle, ja kérem a mohóság nem ismer határokat:) és próbáltam pépesíteni némi víz segítségével.  Aztán a félig pépes, félig vizes állagú valamit elkezdtem felpakolni a hajamra inkább kevesebb, mint több sikerrel.   Az állagával nem voltam teljesen elégedett, de mit számít az már, fő, hogy már lássam az eredményt! A leve folyott én meg szorgosan töröltem egy darabig. Egészen addig, amíg elkezdtem érezni egy kis csípést, ami ismerős volt a hennás hajfestésből,( enyhén savas kémhatásban jön ki a henna színanyaga, így mindig adok hozzá egy kis citromlét). Aztán erősebben csípett, gondoltam, ennyi még belefér, és különben is, a kísérlet ennyit megér! Aztán, amikor nem hagyta abba, hanem erősebb lett, úgy 10 perc után, gondoltam, ez már nem játék, és lemostam. Az eredmény: enyhén lemart fejbőr és arcbőr ott, ahol végigfolyott  az orromon barna csíkkal (mintha hennáztam volna az orromra egy függőleges, girbegurba csíkot), viszont a hajam szép zöldes színben pompázott:)

A fejbőröm megnyugodott egy kis rózsavizes hűsítő öblítés után, de az orromon levő hennafestés még kb 1 hétig kitartott. Aztán meg lehámlott, mert ugye ki is marta a cucc, így szép friss, ” rózsaszín hajnal virult az orrán” akarom mondani az orromon.

 

No, azért nem panaszkodhatom, mert festeni festett: a hajamat zöldre, a bőrömet előbb barnára, majd friss rózsaszínre.

Szóval a friss dióburokkal való további kísérletezéseket befagyasztottam, legalábbis az idei évre biztosan.

De hogy a történetnek pozitív vége legyen: jövőre ismét megpróbálom, de körültekintőbben!