Itt az új szezonális kedvencünk: Mentás cseresznyelekvár

A minap cseresznyelekvárt főztem. Nem nagyban, csak egy-két üvegnyivel. Idén nem lesz sok cseresznyénk, úgyhogy gondoltam, inkább megesszük nyersen, és csak egy kicsit főzök  be.

Sajnos én személy szerint nem tudom élvezni sem nyersen, sem lekvárként, mert túl sok savam lesz tőle.

A savasságomra a mentatea, ami a legjobban bevált. Így történt, hogy a frissen szedett mentalevelek ott várakoztak a pulton, hogy mikor lesz belőlük tea, amikor az éppen elkészült cseresznyelekvárt lekapcsolva hasított belém a gondolat: Mi lenne, ha ezúttal nem a felforrt vízbe, hanem az elkészült forró cseresznyelekvárba áztatnám a leveleket?

Gondolkodás nélkül beledobtam őket a lekváros kondérba, és hagytam, hogy 10-15 percig kiadják íz-, illat- és egyéb jótékony hatású anyagaikat. Alig vártam, hogy megtudjam, mi lesz az eredmény! Nem kellett bíbelődnöm a dunszttal, hiszen 2 kisüvegnyi gyorsan el fog fogyni.

Az íze: mennyei és ami egy bónusz, kevésbé savasít a mentának köszönhetően! Egyszerűen imádom én is meg a férjem is! Az idei termésből még egy pár üvegnyit azért sikerült kiszorítani. Üröm az örömben, hogy a lányaimnak a nem mentás verzió jobban ízlett.

Az alaprecept Hemangi cseresznyedzsemje alapján készült, azzal a kiegészítéssel, hogy az elkészült forró dzsembe dugtam a mentákat (szárastul, levelestül), majd 15 perc után kivettem belőle.